/Aisha/
A nevem Aisha Arai.16 éves vagyok.Shinigami.Barátaim nincsenek.Mondjuk úgy hogy az életem nem fenékig tejfel.De nem mindig volt ez így.A gyerekkorom nyugodtan telt, egészen a hatodik születésnapomig.Tisztán emlékszem arra a napra.Arra amelyik megváltoztatta az életem.
11 évvel és pár órával Aisha és Aimi születésnapja előtt-
Már vagy egy órája készülődtem az esti partira amikor valaki kopogtatott az ajtón.
-One-chan.....One-chan...bejöhetek?-kérdezte.
Kinyitottam az ajtót majd megláttam Aimi-chant.Ő az én kishúgom volt.Bár ikrek voltunk mi úgy egyeztünk meg hogy én vagyok az idősebb.
-Miért jöttél ilyen korán Aimi?Hisz a buli csak 2 óra múlva kezdődik.-kérdeztem.
-Édesapánk látni kíván.-mondta.
-Most?De hát miért?-néztem meglepetten Aimire.
-Nem tudom.-válaszolta.
Nekem meg aztán végkép semmi ötletem nem volt hogy miért hivatott minket.De egy biztos volt.Apa nem szereti ha megvárakoztatják.
-Menjünk.-válaszoltam majd elindultam Aimi pedig követett.
Mikor megérkeztünk a tárgyalóterem előtti folyosóra, észrevettük hogy a lámpák nem világítanak.Sötétség ölelte körbe a hosszú folyosót.Aimi hirtelen közelebb lépett hozzám és megszorította a kezemet.Majd nyeltünk egy nagyot és elindultunk.Mikor az ajtóhoz értünk bekopogtam.Nem tudtam miért de nagyon gyorsan vert a szívem és izgultam,akárcsak Aimi.
-Gyertek be.-mondta egy számomra ismeretlen hang.
Majd nagy levegőt vettem és elhúztam az ajtót.
Hirtelen vakító világosság áramlott a teremből a folyosóra.Beléptünk majd szétnéztem.A szoba közepén egy nagy kerek asztal ékeskedett,körülötte pedig rengeteg idegen ember ült.Aztán megláttam a szüleinket.
-Lépjetek beljebb.-szólt apám.
Aimi ismét megszorította a kezemet és egymásra néztünk.Láttam a szemeiben az aggodalmat és a félelmet.Egy széles mosolyt erőltettem az arcomra hogy megnyugtassam.De az idegességemet én sem tudtam annyira leplezni hogy ő ne vegye észre.Akárhogy is próbálkoztam nem tudtam eltitkolni hiszen ikrek vagyunk.Aimi érezte hogy valami nincs rendben, ahogy én is.A hangulat búskomor és feszült volt.Majd édesapámra szegeztem szemeimet.Nem látszott valami vidámnak.Egyszer csak felállt és egy nagy poros könyvet vette a kezébe.
-Tudjátok milyen könyvet tartok a kezembe?-kérdezte, majd lassan elindult felénk.
Aimire néztem mire ő csóválni kezdte a fejét hogy fogalma sincs.
-Nem tudjuk.-néztem újra apánkra aki már előttünk állt.
-Ez a könyv klánunk hagyományait és törvényeit tartalmazza.-mondta majd kinyitotta a könyvet és lapozgatni kezdte.
Ekkor engem furdalni kezdett a kíváncsiság."Vajon miért nem láttam én ezt a könyvet idáig?Hiszen a birtokon lévő összes könyvet kiolvastam már.És hol tarthatta?Mert a ház minden zugát ismerem, és olyan terem sincs ahol nem jártam volna még.De ami a legjobban érdekelt az-az hogy miért csak most mutatja meg ezt nekünk.Pont a 6.születésnapunkon.Ezeket a dolgokat felettébb furcsának tartottam."
-Meg is van.-szólalt fel hosszas könyv lapozgatás után apa.
Engem már majd meg evett a fene hogy vajon milyen történetek lehetnek abban a könyvben.És hogy mit akar belőle felolvasni édesapánk.Majd lassan elkezdte olvasni a sorokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése